Miért tartjuk a lakberendezés, a térszervezés – egyébként áthágható – törvényeit csak lakásunk falain belül kötelező érvényűnek?
Nem vetíthető-e ki személyeségünk és igényességünk a korlátlan térre, ahol a fény és a levegő is meghatározó jelentőségű?
Akár a háztetőn is létrehozhatunk olyan valóságot, amelyben ugyanúgy jelen vagyunk, mint alatta. Játszani a rendelkezésünkre álló térrel, megszorítások nélkül: ez motivált bennünket, amikor teraszokat rendeztünk be és az arányok lehetőségeit próbálgattuk.
Mindenkinek más az a lépték, az az aura, amelyben igazán jól érzi magát. Ha, megtehetjük, lakásunk belső és külső tereit a saját képünkre alakítjuk, míg elnyerik végső, ránk szabott formájukat. Ám néha előfordul, hogy ez a folyamat megfordul, és azon veszi észre magát az ember, hogy nem ő rendezi a lakást, hanem a lakás . vagy annak egy markáns részlete – rendezi el az ő gondolatait, érzéseit, irányítja hangulatát.
Terasz.
Egy kicsit lakás, egy kicsit kert, vagy inkább a kettő közötti átmenet. Növény csak akkor van, ha cserépbe tesszük oda, de a szél itt is körbejár, friss a levegő, látni az eget. Bizonyos szempontból a látvány izgalmasabb a kertnél, mivel magasan van. Ki tudja, miért az ember szeret magasból nézelődni. Idegen városban, például mi az első? Tériszonyt félretéve szuszogva felmászni a legmagasabb épület tetejére, például a templomtoronyba, és onnan csodálni meg a tájat. Milyen jó, ha a saját teraszunk van a madártávlathoz.
Föntről minden olyan kicsi. De a terasz annyi mindenre alkalmas még. Mondjuk teregetésre. A mosott ruháknak üde, szellőillatuk lesz. Vagy melegedni lehet a napon, mint a tavaszi légy. Családi ünnepeket is tarthatunk itt. Egy terasz minden évszakban ideális és a napszakok is izgalmasabbak a szabadban. Egy kis szusszanásra való terület.
