Persze nem az a válfaja, amit náluk előszeretettel gyakorolnak, nevezetesen, hogy mindent befestenek szürkére, feketére vagy ezüstre, valamint száműzik a fát, alapanyagként csak az acél és a fém játszik. Az igazi mesterei az irányzatnak mindezt persze használják, de úgy, hogy a végeredmény mégis eltér a buzgó másolók munkáitól.
A nagyok a modern városi élet mindennapjait fordítják le a közvetlen környezet forma- és színvilágára. Minden funkcionális és minden működik, a technológia tort ül az ember felett, az így berendezett lakások lakói akár naponta cserélhetők, hiszen humán lenyomatot úgysem hagyhatnak a térben: egy családi fotó már kilóg a high-tech összhangjából.
A fém- és üvegfelületek csillognak, az anyagok kemények, a hangulat jó esetben kissé személytelen, rossz esetben falanszteri, még rosszabb esetben észre sem vesszük, hogy beléptünk az utcáról. Nem sok embernek tetszik, de ilyen világban élünk.
